Testünk különböző pontjain megjelenő, kínzó fájdalmakért, zsibbadásokért és izomgyengeségekért gyakran az adott területet beidegző perifériás ideg nyomódása tehető felelőssé.

Az idegek feladata a külvilágból, illetve a szervezetünkből származó információ szállítása a központi idegrendszerbe és az idegrendszer által szervezett válaszok visszaszállítása a különböző szervekhez, biztosítva ezzel a szervezet megfelelő működését.

Az idegek behálózzák egész testünket. A perifériás idegek lefutásuk közben izmok, inak, erek és csontos képletek között haladnak, melyek helyenként az ideg körül mintegy alagutat képeznek. Ezekben az alagutakban az idegek gyakran nyomás alá kerülnek, melyet bizonyos betegségek pl. cukorbetegség, myxoedema, elhízás, sérülések és a terhesség, valamint bizonyos foglalkozások – például a csukló, könyök fokozott igénybevételével járók – elősegíthetnek. Egyrészről az adott betegséggel együtt járó fokozott oedema képződési hajlam miatt, másrészről, mivel maga az alapbetegség is az idegek károsodását okozza.

Az idegek „nyomási sérülése” következtében először zsibbadás érzet jelenik meg, mint legenyhébb tünet, melyhez, ha az ideg kompressziója továbbra is fennáll, érzéskiesés és fájdalom, majd legvégül izomgyengeség és izomsorvadás kapcsolódhat az ideg által ellátott területen.

A zsibbadás és fájdalom kezdetben az éjszaki órákban jellemző, majd egyre gyakoribbá válik a nappali időszakban is.

A betegség diagnózisára már a tünetek alapján, a panaszok részletes kikérdezése, valamint a beteg alapos vizsgálata után következtetni lehet.

Ennek ellenére sokszor nem kerül felismerésre, mert valamilyen súlyosabb betegséget keresnek a háttérben pl. gerincsérvet, agyi folyamatot.

A betegség biztos diagnózisa az úgynevezett elektroneurographias (ENG) vizsgálattal állítható fel, mellyel az idegek vezetési sebességének és az ingerlés során kapott válasz amplitúdójának (nagyságának) meghatározásából megállapítható az idegi károsodás mértéke és helye.

Emellett szükséges lehet a károsodott terület röntgen vagy ultrahangos vizsgálata, a nyomódás okának tisztázására pl. csontkinövés, megnagyobbodott nyirokcsomó.

Érdemes minél hamarabb az első zsibbadásos-fájdalmas tünetek jelentkezése után neurológushoz fordulni, mert a később kialakuló tünetek, az érzészavar és izomsorvadás már nem gyógyítható maradványtünetek nélkül.

Melyek a kezelés lépései?

A kezelés lépései a következők:

• kezdetben az adott terület éjszakai, vagy ha szükséges nappali nyugalomba helyezése különböző rögzítő sínek használatával,
• kiegészítésként és súlyosabb esetben nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy helyileg használandó kenőcsök használata,
• fizikoterápia az adott területre, szintén gyulladás- és oedema csökkentés céljából,
• az adott ponton szteroid injekció adása,
• a legsúlyosabb esetben az ideg műtéti felszabadítása.

Az időben felismert alagút szindróma kimenetele kedvező, a betegek tünetmentessé tehetők, bár kiújulásra sajnos minden esetben lehet számítani, főleg ha hajlamosító tényezők is fennállnak.

A carpalis alagút szindróma

Az összes alagút szindróma közül a carpalis alagút szindróma (kéztő alagút szindróma) a leggyakoribb, az esetek mintegy felét alkotja. Nőknél kétszer gyakrabban jelentkezik, mint férfiaknál, általában 40-60 éves kor között. Megfigyelték, hogy jelentkezése a domináns oldali kézen gyakoribb. Oka a nervus medianus károsodása a carpalis alagútban (csukló tenyéri felszínén).

Itt az idegeket, ereket, az izmok inait egy szélesebb szalag, a retinaculum flexorum szorítja a csontos alaphoz, biztosítva ezzel a helyhez kötöttségüket. Az ideg nyomódása ez alatt a szalag alatt alakul ki a leggyakrabban.

Tünetei:

• égő fájdalom, zsibbadás a hüvelyk, a mutató- és középső ujjban,
• a tünetek elsősorban éjszaka jelentkeznek, de bizonyos kézhelyzetek nappal is provokálhatják,
• a fájdalom felsugározhat az egész karra, elsősorban a hüvelyk vonalában,
• súlyosabb esetben a thenar (hüvelyk alatti izompárna) sorvadása, a kéz fent jelzett ujjainak ügyetlensége, merevsége.

Felismerése és kezelése az általános részben leírtakéval megegyező.

A cubitalis alagút szindróma

A cubitalis alagút szindróma (könyök alagút szindróma) kialakulásáért a könyököt ért sérülés, ízületi bántalom, gyakori helyi nyomódás pl. könyöklés, fektetés tehetők felelőssé. A könyök kisujj felőli oldalán futó nervus ulnaris nyomódása következtében alakulnak ki a jellegzetes tünetek:

• égő fájdalom, zsibbadás a gyűrűs- és kisujj vonalában az ujjakon, illetve a tenyéren, alkaron, kezdetben jellemzően éjszaka,
• később a hypothenar (kisujj alatti izompárna) és az ujjak mozgásában szerepet játszó kisizmok (inetrosseus izmok) sorvadása, a kéz jellegzetes karomállásának kialakulásával.

Felismerése és kezelése az általános részben leírtakéval megegyező.

A Thoracic outlet szindróma (TOS)

A Thoracic outlet szindrománál (TOS) a kar beidegzését biztosító karfonat kerül nyomás alá a nyakon, vagy az izmok által képzett hasadékban, vagy az I. borda és a kulcscsont, vagy a lapocka és kulcscsont között. Oka lehet például feles nyaki borda, helytelen testtartás, megerőltető sport miatt az izmok megduzzadása, bevérzése, ízületi elváltozások, stb.

Tünetei összetettek, annak megfelelően, hogy csak az ideg kerül nyomás alá, vagy a vele együtt futó erek is.

Leggyakoribb tünetei:

• fájdalom, zsibbadás, érzéskiesés elsősorban az alkar kisujj felőli oldalán, a gyűrűs- és kisujj vonalában a tenyéren, ritkábban a felkaron,
• a kéz és alkar izmainak gyengesége, sorvadása, a kéz ügyetlensége,
• a kéz hidegebb tapintata, elfehéredése (ezek gyakran csak a kar felemelésére jelentkező tünetek, az erek nyomódása következtében).

A lapockából kiinduló, azonos oldali vállba sugárzó kínzó fájdalom oka a lapocka feletti ideg, a nervus suprascapularis nyomódása a lapocka felső részénél lévő scapularis alagútban (lapocka).

Elsősorban azoknál az embereknél fordul elő, akik munkájuk során a felkarjukat folyamatosan teljesen felemelve tartják pl. festők, villanyszerelők. Nyomásérzékenység jelenik meg a lapockánál, valamint korlátozott a kar oldalra emelése, kifelé fordítása.

Peroneus alagút szindróma

Peroneus alagút szindróma tünetei jelentkezhetnek azoknál az egyéneknél, akik gyakran keresztbe tett lábbal ülnek, hosszú ideig térdig érő gipszet, vagy szoros zoknit viseltek, műtét során helytelenül voltak fektetve, vagy hirtelen mozdulatra az ideg megnyúlására. Ezeknél a betegeknél a lábszár és láb egy részét beidegző n. peroneus kerül nyomás alá a térd alatt a lábszár külső részén elhelyezkedő szárkapocscsont melletti lefutása során.

Tünetei:

• zsibbadás és fájdalom a lábszár külső részén, a lábháton, valamint az öregujj és a mellette lévő lábujj egymás felé tekintő felszínén,
• lehet helyi fájdalom a térd külső oldalán, a nyomódásnak megfelelően,
• „szteppelő járás”, azaz járás közben a láb csapása, a felfelé való mozgás korlátozottsága miatt, amely már az izomzat érintettségét jelzi. Ekkor a beteg lába lóg, nem tud sarokra állni.

Fontos a mielőbbi felismerés és az időben történő kezelés, mely az általános részben leírtakkal megegyezik.

Ne vegye félvállról a tüneteket, nem kell együtt élnie a fájdalommal! Kérjen időpontot ízületi ultrahangos vizsgálatra elérhetőségeink egyikén!

Forrás: webbeteg.hu