A születés várható ideje
A terhesség átlagosan 280 napig (40 hétig / 9 hónapig), vagy másképp 3 trimeszterig tart az utolsó menstruáció első napjától a születés pillanatáig.
A fogamzás ideje pedig átlagosan a peteérés körüli napok, plusz/mínusz egy két nap. Ha a ciklus normális, 28 napig tartó, akkor a 14. napon számíthat a megtermékenyülésre. Az a vicces az egészben, hogy ha ezen a napon a fogamzás megtörténik, akkor már két hetes terhesnek számít. 🙂
Innentől még 266 nap telik el átlagosan a szülésig.
A köldökzsinór
A köldökzsinór (funiculus umbilicalis) hossztengelye körül többszörösen csavarodott, kiviselt terhességben kb. 50 cm hosszúságú, mutatóujj vastagságú, szürke színű, puha tapintatú magzati mellékrész, amely a méhlepény és az embrió, ill. a magzat között teremt összeköttetést.
A köldökzsinórban két verőér (köldökartériák) és egy visszér (köldökvéna) fut spirálisan, amelyeket rugalmas, vastag, zselés anyag ölel körül, az ún. Wharton-kocsonya, lényegében ez képezi a köldökzsinór anyagát. Ennek fő funkciója az erek összenyomódástól való védelme. A három ér szállítja a tápanyagokat és az oxigént az embrió, ill. magzat számára: a véna oxigén dús, tápanyag gazdag vért visz a magzathoz, az artériák oxigénben és tápanyagban szegény vért juttatnak vissza az anyai keringésbe.
Az erek spirális lefutása miatt hosszuk nagyobb, mint maga a köldökzsinór hossza, így a köldökzsinór húzásakor nem lehet elzárni azokat. A köldök erekben folyó vér tartja a köldökzsinórt feszes állapotban, ezért az ritkán törik vagy csomózódik meg.
A magzatvíz
A magzatvíz (liquor amnii) semleges vegyhatású, édeskés illatú, vízszerű, színtelen folyadék, amelyet a magzatburok belső rétege (amnion) és a köldökzsinór (funiculus umbilicalis) választ ki a 20. terhességi héttől. Részben a méhlepényből – így tulajdonképpen az anyai vérből – eredő folyadékból áll, valamint a magzat vizeletéből is. A magzatvíz a magzat körül gyűlik össze, amelyet az lenyel (300-600 ml/kg/nap), mintegy tanulva a légző és nyelő mozgásokat. A magzatvíz három óránként cserélődik, kisebb részben a magzat bélrendszerén át, nagyobb részben az amnionon át szívódva fel. Mennyisége a terhesség előrehaladtával nő, tetőpontját a 36. hét körül éri el, ekkor átlagosan 1000-1500 ml között mozog. Ezt követően mennyisége a szülésig 700-1000 ml közé csökken.
A magzatvíz funkciója:
- a köldökzsinór védelme a megtöretéstől és az összenyomódástól,
- a magzat védelme a külső mechanikai hatásoktól,
- védelem a hőmérséklet-változástól és a nyomáskülönbségtől,
- védelem a kiszáradástól,
- optimális fejlődési környezet biztosítása,
- szabad mozgás biztosítása, ezáltal a csont- és izomrendszer fejlődésének elősegítése,
- az emésztőrendszer fejlődésének biztosítása a nyelés miatt.
A szülés lefolyása
A szülés három szakaszból áll. Az elsőben a méhnyak elsimul és tágul, a másodikban a magzat megszületik (a két elsőt nevezik munkaszakasznak), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak).
Az első szakaszt a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi. Ezek fájdalmasak, az akarattól függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben
(a végén 1-3 percenként) jelentkeznek, tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén 30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak. Az összehúzódási szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és tágulását.
A fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a méhösszehúzódások hatására gyűlik össze. A burokrepedés bekövetkezhet spontán v. burokrepesztéssel. Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra, amely áthalad a medencén (medenceöböl). Az elöl fekvő rész (a magzat azon pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe) áthalad a medence felső bemenetén (behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó kismeneten). E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep) kiterjed.
A második szakasz a magzat kitolási szaka. A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit. Az elöl fekvő rész megjelenik a szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul és végül eléri a magzat elöl fekvő része kerületének méreteit. Miután az elöl fekvő rész áthaladt a szeméremrésen, a gát hátrafelé irányuló összehúzódás teljesen kigördíti az elöl fekvő részt.
A kitolási szakasz általában 10-20 percig tart. Megrövidíthető gyengéd, hasra gyakorolt nyomással (kéznek a méhfenékre gyakorolt egyenes hatásával), episiotomiával (a gát minimális metszése), a szülő nő testhelyzetének változtatásával (álló, guggoló vagy térdelő testhelyzetbe, azaz függőlegesbe) vagy egy szülészeti fogó behelyezésével. A magzat elöl fekvő része lehet a fej: ez a fejfekvés (a leggyakoribb). Fejvégű fekvés esetében, ha a fej flexióban (behajlítva) van, koponyatartásról beszélünk: ez a fekvés a legjobb és a leggyakoribb. Ha a fej deflexióban (elhajlásban) foglal helyet, arctartásról beszélünk: ez ritkább és kevésbé kedvező.
A magzat medencevégű fekvése esetén fartartásról szólunk. Lehetséges, hogy a terhesség végén a magzat haránt v. ferde fekvésben helyezkedik el. A spontán szülés ebben az esetben nem lehetséges. Ilyenkor belső beavatkozás (fordítás) válik szükségessé vagy esetleg császármetszés. Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább (ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt); ilyen esetben császármetszés javallt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat). A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít. Néha a méhlepény túlságosan lent tapad (Placenta praevia – elöl fekvő lepény) és zavarja a magzat kitolását.
A harmadik szakasz a lepényi szakasz – ekkor válik le a méhlepény és kiürül. Hozzávetőlegesen 300 ml-es vérveszteség kíséri. Néha a vérveszteség nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet. Ha a méhlepény a magzat megszületése után egy órával sem ürül ki, mesterséges leválasztást kell alkalmazni.
A gyermekágy (post partum – szülés utáni időszak) a szülést követő 6 hétig tart. Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állapotukba és megkezdődik a szoptatás. A menstruáció visszatérése kb. a hatodik hétre tehető.
Hogyan fér ki a baba?
A terhesség ideje alatt fellazult medence ízületek a szülés alkalmával képesek pár millimétert tágulni, valamint a baba koponyája sincs még teljesen összecsontosodva, a kutacsok és varratok mentén deformálódni képes, hogy a medencecsontok között áthaladva könnyebben világra jöhessen. (Nem kell attól tartani, hogy “csúcsfejű” babánk születik, mert a születést követő 4-5. napra ez a deformáció visszaáll az eredeti állapotába és a szép, kerek alakját visszanyeri a koponya.)
Az koponya egyre mélyebbre kerülésével a nyomási inger egyre nő, arra késztetve az anyukát, hogy egyre erősebb hasprést fejtsen ki. Érdemes megfogadni a szülészorvos, illetve a szülésznő folyamatos tanácsait, hiszen Ők már rengeteg alkalommal nézték és asszisztálták végig mindezt, így tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mi jó a babának és mi jó a mamának.
A teljes kitolási szakot a szülészorvos vagy a szülésznő irányítja. Folyamatosan mondogatja, hogy hogyan vegyünk levegőt, mikor hogyan nyomjunk, mikor tartsuk vissza a lélegzetünket, hova tegyük a kezünket, lábunkat. Ők mindenre figyelnek.
Hogyan kell helyesen lélegezni?
A tolófájások kezdetén érdemes mély lélegzetet venni, s azt bent tartva nyomni, közben a szemet, szájat becsukva tartani. Nehezen lehet szavakba önteni, hogy mi a helyes nyomási technika. Igazából ezt ott akkor minden nő érzi. Aki még nem élte át, annak nem egyszerű feladat előre felkészülni. (Talán annyit érdemes elmondani, hogy nem fejből, nyakból vagy mellkasból kel nyomni, mert akkor hamar oxigénhiány léphet föl, s elájulhat az anyuka. Törekedni kell arra, hogy a hasprés a babát lefele tolja.)
Amikor a fej eléri a hüvelynyílást, akkor a szülészorvos lassításra int, rövid, felületes levegővételekre utasít, hogy a gátnak legyen elég ideje kitágulni. A gát lazulását gátmasszázzsal segítheti a szülésznő, s ha még mindezek ellenére sem képes a gát annyira ellazulni, hogy a baba feje, válla gátrepedés nélkül átférjen rajta, akkor gátvágást alkalmaznak, természetesen helyi érzéstelenítés mellett.
Átlagosan egy fájás alatt háromszor nyom az anyuka, közben kezeivel a combját fogja, a fejét megemeli, és igyekszik kicsit összegömbölyödni. Az második-harmadik nyomásra általában megjelenik a fej, majd sorban kicsúsznak a vállak és a törzs is. Ha elég hosszú a köldökzsinór, akkor a babát még az elvágás előtt az anyuka mellkasára teszik. Ha a köldökzsinórban a pulzálás megszűnik elvágják, s általában a babát még hagyják a mama mellkasán pihegni még néhány percig mielőtt elvinnék, hogy lefürdessék, felöltöztessék.
