Nyirokrák, vagy más néven limfóma esetén a nyirokrendszer fehérvérsejtjei (limfociták) daganatos sejtekként kezdenek el viselkedni és kontroll nélkül növekednek, osztódnak. A kóros limfociták leggyakrabban a nyirokcsomókban gyűlnek össze, ahol duzzanatot, szövetelváltozást okoznak.

Bár a limfociták az egész szervezetben jelen vannak, az esetek 65-70%-ában mégis a nyirokcsomókban, egyéb esetekben a test bármely más területein, de leginkább a lépben, a májban, a csontvelőben (ennek diagnosztizálására szolgál a csontvelő biopszia), vagy a gyomorban fordulhat elő a kóros szövetszaporulat, a limfóma.

A limfómák általánosságban két fő csoportra oszthatóak

1. Hodgkin-kór
2. Non-Hodgkin limfóma

A Hodgkin-kórnak négy altípusa van, ezek kezelhetőségében nincs jelentős eltérés.

Az összes többi limfómát a non-Hodgkin limfómák közé soroljuk. Utóbbi egy nagyobb, több alcsoportot magába foglaló kategória, melynek több mint 20 fajtája ismert.

A limfóma kialakulásának oka

A limfóma ok-okozati összefüggése (etiológiája) jelenleg még nem teljesen ismert, de az biztos, hogy szerzett, nem öröklődő betegségről van szó.

Tény, hogy gyengült immunrendszer mellett, nagyobb eséllyel alakulhat ki limfóma. Ennek az lehet az oka, hogy B-limfociták (B-nyiroksejtek) osztódásának kontrollálása a T-limfociták normális működésétől függ. Csökkent immunrendszer-működés során a T-nyiroksejtek rendellenesen működnek, így a B-limfociták ellenőrizetlenül osztódhatnak, ami növeli a betegség kockázatát.

Limfóma tünetei

A betegséget általában nem a tünetek alapján, hanem „véletlen”, egy mellkasröntgen, vagy laborvizsgálat során fedezik fel.

Tünetként említhető a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása, megmagyarázhatatlan eredetű, visszatérő, magas láz és az indokolatlan testsúlyvesztés. A limfóma bármely életkorban előfordulhat, de az idősebb korosztályban ez jelentősen gyakoribb.

Limfóma kezelése

A kezelés metódusa számos tényező függvénye. Függ attól, hogy a betegséget újonnan diagnosztizálták, vagy kiújult, illetve, hogy indolens (gyors lefolyású), vagy éppen agresszív fajta. Ezeken kívül befolyásoló tényező még a limfóma típusa, a betegség stádiuma, a beteg egészségi állapota, valamint az életkora.

A kezelés minden esetben egyénre szabott, mivel nincs két egyforma lefolyású betegség. Még az azonos típusban, és azonos stádiumban lévő betegeknél is más, és más a kezelés metódusa.

A kezelés legtöbbször gyógyszerekkel történik, de gyakran vegyítik ezt a kemoterápiás kezeléssel is. Egyre szélesebb körben alkalmazzák az úgynevezett monoklonális antitest terápiát, ami egyfajta immunterápia, és célzott kezelést tesz lehetővé.

Vannak esetek, amikor az őssejt transzplantáció is szóba jöhet.

Forrás: tromboziskozpont.hu